9 And when he had opened the fifth seal, I saw under the altar the souls of them that were slain for the word of God, and for the testimony which they held:
10 And they cried with a loud voice, saying, How long, O Lord, holy and true, dost thou not judge and avenge our blood on them that dwell on the earth?
11 And white robes were given unto every one of them; and it was said unto them, that they should rest yet for a little season, until their fellowservants also and their brethren, that should be killed as they were, should be fulfilled.
9Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
10Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
11Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
12Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
13Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
14Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
15Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
18Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!