9 And when he had opened the fifth seal, I saw under the altar the souls of them that were slain for the word of God, and for the testimony which they held:
10 And they cried with a loud voice, saying, How long, O Lord, holy and true, dost thou not judge and avenge our blood on them that dwell on the earth?
11 And white robes were given unto every one of them; and it was said unto them, that they should rest yet for a little season, until their fellowservants also and their brethren, that should be killed as they were, should be fulfilled.
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!